A Tex-Mex zene történetében a Los Lobos lehetne a legsikeresebb banda. Ők azok, akik a klasszikus mexikói nóta, a "La Bamba" feldolgozásával a poplisták élére tornázták fel magukat 1987-ben.

Ennek ellenére diszkográfiájuk csupán két hagyományos albumból áll; egyik a Los Lobos Del Este De Los Angeles (Just Another Band From East L.A.), melyet először 1978-ban, másodszor pedig 2000-ben adtak ki. A másik lemez a La Pistola Y El Corazón címet kapta, mely a debütáló albumhoz képest egy évtizeddel később jelent meg. Ahogyan ez a legutóbb kiadott, 4 CD-s El Cancionero: La Historia De La Banda Del Este De Los Angeles című visszatekintésből is kiderül; a banda rögzített repertoárja javarészt rockból, bluesból és R& B-ből áll. "A tinik körében nem volt menő dolog a szüleik által kedvelt mexikói népzenét játszani" mondja a dobos/gitáros Louie Perez. "Rockot, soult és R& B-t hallgatva nőttünk fel. Zenei ízlésünk peddig épp olyan csiricsáré volt, mint Los Angeles népességének összetétele. Szüleink mexikói zenét játszottak otthon és mindenféle partikon a hátsó udvaron, szóval ez a zene mindig is jelen volt az életünkben. Soha nem adtuk fel a rock'n'rollt azért, hogy valamilyen tradicionális zenét játsszunk. Nem voltunk ettől feldobva. Akkor találtuk ki, hogy mexikói polkát és rock'n'roll egyvelegét fogjuk játszani. Az a tény, hogy nyitva hagytuk a dolgokat, rengeteg lehetőséget teremtett számunkra." A banda 1973-ban állt össze, melyet az alapító négy zenész hosszú időre visszatekintő barátsága alapozott meg. Perez még a középiskolában találkozott össze a basszgitáros-énekes Conrad Lozano-val és a gitáros-harmonikás-énekes David Hidalgo-val. Hidalgo és a gitáros-énekes Cesar Rosas barátsága pedig még az általános iskolás évekre megy vissza. "Nem terveztünk el semmit" mondja Perez. "Cesaréknál volt néhány akusztikus gitár. Akkor voltunk túl az érettségin. Otthon laktunk, és naponta háromszor nagyokat ettünk. Nem volt túl bonyolult az élet akkoriban." Mexikói dalokat kezdtek el tanulni, hogy szüleiknek örömet szerezzenek. Azonban a zene meglepően nehéz leckének bizonyult. "nagy kihívásnak tartottuk" emlékszik vissza Perez. "Amikor gyerekkorunkban hallgattuk ezt a zenét, fel sem tűnt, hogy ez mennyire kelendő muzsika volt. Ez persze évekkel később már sokkal inkább felkeltette az érdeklődésünket és egyre többet akartunk megtudni erről a zenéről." Az egyre nagyobb tudáshoz pedig egyre nagyobb népszerűség társult. "Teljesen le voltunk nyűgözve az emberek reakciójától" mondja Perez. "Mindig is volt egy választóvonal a felnőttek és a kölykök által kedvelt zenék között. A fiatalabb korúak először nem nagyon tudtak hová tenni minket. Olyan zenét játszottunk, amire eddig rá se bagóztak." A banda sikeressége a népi gyökerek mélyebb felfedezésével esett egybe. "A késő '60-as és a kora '70-es években egy chicano és egy mexikói-amerikai mozgalom hódított" magyarázza Perez. "Ez végül egy kulturális reneszánszba csapott át, ami azt is jelentette, hogy nagyobb hangsúly került a kultúra megismerésére. Mi éppen ezzel a folyamattal párhuzamosan bontakoztunk ki és már a fiatalok is kezdték megkedvelni, amit csináltunk." A Los Lobos a mexikói zene szinte teljes spektrumát felhasználta a repertoár kialakítására. "Mexico nem csak a mariachi zenéből áll" világosít fel bennünket Perez.

"A zene ott is variálódik, eltérő hangszereket és eltérő énekeket hallhatunk, ha Mexikóban barangolunk. A Tex-Mex csak ennek egy része, ahogyan az észak-mexikói stílus is." Steve Berlin szaxofonjátéka még egy óriási nagyot dobott az amúgy is fantasztikus hangzásvilágon; az első nagy lélegzetű, How Will the Wolf Survive? Című albummal a zenekar szinte azon nyomban felhívta magára országa és a külföld figyelmét egyaránt. "Ekkor egy érdekes válaszút elé kerültünk" emlékszik vissza Perez. "Felmerült a kérdés, hogy mit akarunk magunkkal kezdeni. Egy klassz kis bulizenekar akarunk lenni, vagy valami más, ami ennél sokkal tartósabb? Valami, ami elmeséli, hogy honnan jött és kicsoda?Valami, ami mint egy kulturális gyarmatosító, vállalja a felelősséget és körbeutazza Amerikát és Európát? Ekkor fogalmazódott meg bennünk, hogy rengeteg mondanivalónk van az emberek számára." Az együttes történetének csúcspontját az eredetileg Ritchie Valens féle La Bamba feldolgozása hozta meg, ami még a listák csúcsára is került. "Halvány sejtelmünk se volt arról, hogy ilyen nagy sikere lesz ennek a dalnak" mondja Perez. "Mi csak részesei akartunk lenni a projektnek. Úgy nőttünk föl, hogy folyton azt hallottuk, mit tett Ritchie Valens a mexikói amerikaiakért. A dal mindenesetre óriási siker lett."

És bár a banda 1987 tavaszán a By the Light of the Moon című saját lemezével rukkolt elő, a Los Lobos nem tudott megszabadulni a La Bamba népszerűségétől. "Ez már odáig vezetett, hogy a közönség java része azt sem tudta, hogy kik vagyunk, csak a La Bambát ismerték" mondja Perez. "Pedig játszottuk a By the Light of the Moon és a How will the Wolf Survive dalait is, amikre azonban senki nem volt kíváncsi. Mindenki a Ritchie Valens feldolgozást akarta hallani. Ez egy kicsit zavaró volt." A La Bamba folytatási kényszerének ellenállva a Los Lobos sikeresen eltávolodott a szériagyártás veszélyes vizeitől és a következő, a mexikói zene különféle regionális stílusait bemutató La Pistola Y La Corazon címet viselő albummal állt a nagyközönség elé. "Ekkor ismét válaszút elé kerültünk" mereng Perez az emlékein. "Lehúzunk még egy jókora hasznot azzal, hogy megcsinálunk egy La Bamba folytatást, vagy elfelejtjük ezt az egészet? " A La Pistola Y La Corazon a Billboard 179. helyén szerepelt és még egy, a legjobb mexikói-amerikai előadásért járó Grammy díjat is hozott a Los Lobosnak. A következő, The Neighborhood című album egy visszakanyarodást jelentett a rock'n'roll műfajához, de az 1992-es Kiko új korszakot nyitott a zenekar életében. "Újfent átértékeltük magunkat és teljesen nyitottak voltunk mindenre" mondja Perez. "A Kiko új lehetőségeket tárt fel előttünk a szövegírást és a zenélést illetően." Perez és Hidalgo tovább folytatták a dalszerzést, új dalaikat Hidalgo otthonában rögzítették. Az éneket stúdióban vették föl, a hozzávetőlegesen egy albumnyi anyagot Latin Playboys címmel jelentették meg. Ennek folytatása, a Dose 1999-ben jött ki, amit a zenekar első turnéja követett. Ekkor történt, hogy a zenekar és a Warner Brothers immáron 18 éve jól működö viszonya megromlott, a banda pedig a Hollywood Records-szal szerződött le. Az új kiadó égisze alatt elsőként a Los Lobos Del Este De Los Angeles (Just Another Band From east L. A.), a zenekar legelső lemezének újrakiadása jelent meg. Az El Cancionero: La Historia De la Banda Del Este De Los Angeles a Rhino Records elgondolásából született. Bár a banda eredetileg élő felvételeket szeretett volna megjelentetni, meggyőzték őket arról, hogy ez a gyűjtemény inkább egy karrierösszegző visszatekintés legyen. " A lemezen többek között stúdiófelvételeink és filmzenéink is szerepelnek, szerintem ez egy nagyon klassz egyveleg" büszkélkedik Perez. A zenekar kezdeti felállása után huszonhét évvel a Los Lobos továbbra is újabb lehetőségeket töri a fejét. "Épp most fejeztünk be néhány dolgot" mondja Perez. "Megcsináltuk a Robert Rodriguez féle új mozifilm kísérőzenéjét, illetve egy betétdalt a következő Sandra Bullock-filmhez is. Azután valószínűleg stúdióba vonulunk és 2001 őszére összehozunk egy újabb lemezrevalót."

Utolsó kérdésünkre, hogy mi az, ami még harminc év után is összetartja a bandát, Perez így válaszolt: "A barátság. Ha leszámítod a turnézásokat, meg azt, hogy zenészek vagyunk, még mindig barátok vagyunk, akik élvezik egymás társaságát."